Félküllős eszmefutattások egy gyakorló szociopata tollából

2013. március 20. 15:00 - -Britpopper-

Halál

A többség fél tőle. Viszont akadnak olyanok is akik nem. Én is utóbbiak közé tartozom. Persze minden ember életében eljön a pillanat amikor rájön, hogy egyszer bizony meg fog halni. Ez a felismerés többnyire nem sokkal gyerekkor után következik be. Én is gondoltam rá egykor. Depressziós is lettem miatta pár hétig. Megrémített, hogy nincs más választásom. Nem lesz semmilyen sci-fi filmbe illő hibernáló gép amibe majd belefekszem és lefagyaszt évszázadokra. Nem lesz semmilyen spéci számítógép amelybe átköltöztethetem a tudatom és majd onnan – mint valami bitekbe és byteokba öltött lélek – kommunikálhatok embertársaimmal. Semmi ilyesmi nem lesz. Bár, hogy pontosan mi is lesz, azt még senki sem tudja. Éles fehér fény az alagút végén? Újjászületés? Reinkarnáció? Esetleg a mennyei Túlvilág? Ám az is lehet, hogy csak a nagy büdös semmi. A mindent átható feketeség, a csend, a magány és a tudat örök időkre ítéltetett rabsága. Talán ez a halál. A megfoghatatlan semmi szinonimája. A tátongó űré amely beszippant miután eltávoztál kihűlő és 21 grammal megfogyatkozó porhüvelyedből. És utána egyedül maradsz. A gondolataiddal, az emlékeiddel és minden annyira élesen, annyira élethűen járja át elméd, hogy újraéled egész életed. Időd bőven lesz rá, hiszen az örökkévalóság nem néhány nap. Nem félek a haláltól. Számomra csak egy ajtó. Egy ajtó az ismeretlenbe.

surreal_by_frthor-d3fo9xv.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://janiepinsky.blog.hu/api/trackback/id/tr95149816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Félküllős eszmefutattások egy gyakorló szociopata tollából
süti beállítások módosítása