Azt hiszem a sok negatív poszt után itt az ideje egy kis meseszerű történethez. A napokban értesültem először a dologról, hogy szívemnek oly kedves régi osztálytársnőm, aki nem mellesleg külföldön él dolgozik, bizony jegyben jár egy paskóval. Több mint valószínű csúnyán lemaradtam az előzményekről, hiszen a napokban tudatosították bennem, hogy a hétvégén már bizony lagzit ülnek.

Hmm.. Ritka pillanatok egyik de megrohamozott a nőies elérzékenyülés, könnyekben úszva lapozgattam végig a képeket, közben idétlenül vigyorogva mormoltam már – már pátoszosan, hogy legyetek nagyon sokáig boldogok!

Innen kívánom még egyszer az ifjú párnak a világ másik végére a sok boldogságot, meg majd az ásót és a kapát is, legyen örökéletű eme boldogság!

Ha már a gratulációt leírtam, egy kicsit általánosabbra venném a szót. Komolyan megdobogtatta kicsiny lelkemet eme történés, hiszen jó látni, hogy vannak, akik még valóban becsben tarják ezeket a dolgokat. A hírekben is csak a negatív dolgokat, válást, és megromlott viszonyokat hallhatunk. Személy szerint, én is szeretném megélni majd ezt a pillanatot, ’ révbeértnek ’ lenni, hiszen ha csak az egészséges normákat nézzük, ez lenne életünk célja. Megszületünk, felcseperedünk, és újabbaknak adunk életet… Hihh.. Azt hiszem, kezdek megbolondulni, ugyanis egyre rózsaszínűben látom a világot.

Bár tudom, nem szabad elszakadni a realitás talajától, ám továbbra is csak azt tudom mondani, hogy az Ő példájuk a követendő. Hiába ömlik ránk, a szingliség, a karrierista törtetés, csinálja az akinek erre van szüksége!

Még egyszer Gratulálnék, innen a ’ balkánról ’ és kívánom a sírig és azon is túl tartó boldogságot nektek!

Üdv Janie