Van az úgy, hogy idegesítőnek találunk bizonyos dolgokat. Lehet itt szó egy átlagos munkáról, avagy egy emberről, teljesen mindegy. Én speciel eléggé fel tudom húzni magam, mikor 13-14 éves kis csitriket látok felnőtt nőnek sminkelve de akár említhetném még a pa-pa-pa-partyarc falubikákat avagy a gengszter kórban szenvedő bodzaharcosokat is. De ha mindezekből legalább egy példány felmerészkedik a buszra, vagy a metróra amin éppenséggel én is utazom, akkor aztán teljes az anti-Kánaán és legszívesebben leszállnék a picsába, csak ne kelljen hallgatnom egész úton azt a pusztító alpáriságot, amely irányukból ered. Remek megoldás lenne ilyenkor a lejátszó. Fülhallgató betesz, és max. hangerőn máris elviselhetőbb az utazás. De a füles is mindig a legjobb pillanatban gubancolódik össze, mire meg kibogozom (és már a fél metró hülyének néz...), addigra már szállhatok is lefele. Hurrá. Pedig utóbbi, zenehallgatós módszert elég sűrűn szoktam alkalmazni. Kezdek is már ráunni az mp3-ban tárolt albumaimra, annyiszor hallgattam végig őket. Amúgy szeretek jönni-menni a városban. Elég sok szép látnivaló van errefelé. Például gyakorta megfordulok Budán is. Ott megállt az idő, de a szó jó értelmében. Régies épületek, díszes motívumok, kanyargós lépcsők és lépten-nyomon egy kis zöld, hogy az ember ne érezze annyira a belvárosban magát. Szóval ez így elég hangulatos. Csak aztán az ember lemegy a húgyszagú aluljáróba és menten megváltozik a véleménye. Jönnek a hajléktalanok aprót tarhálni, jönnek a szórólaposok szórólapot a kezedbe nyomni, és jönnek a random járókelők is akik először járnak fel Pesten de eligazítás kell nekik mert a térkép az már kiment a divatból. Déli pályaudvar. A kedvencem. Szoktam látni ott egy alakot, aki már 1,5 éve gyűjt arra, hogy leutazhasson Szegedre. Mindig körbejárja a várót és a vonatokat is, hogy pénzt kérjen mert "már csak egy kicsi hiányzik" és "sürgős lenne". Hát persze. A dokument pedig nem is ott hibádzik, hogy mindezt már 1,5 éve csinálja, hanem ott, hogy - legjobb tudomásom szerint - a Déliből nem is megy vonat Szegedre. Cumi. Szóval néha kell az a leszarom tabletta. Elég sok hülyeség folyik a világban. Kérdés, hogy akarunk-e tudomást venni ezekről. Én nem, engem leköt a magánéletem. A barátnőm, a barátaim, a munkám, a hobbijaim és valamilyen szinten a blog is (bár ez is a hobbi kategória része). Híradót meg nem nézek, mert minek? Úgyis ferdítve tálalják a híreket, ergo holt felesleges bekapcsolni és megnézni amint pár mondatban ledarálják az aktuális témákat, aztán pedig teljesen érdektelen hírekkel bombázzák az átlagnézőt. Marika néni! Tetszett tudni, hogy Pekingben koala bébi született? És azt, hogy George Clooney nálunk forgat? Atyég, nem tudta? És maga képes így élni?! Marika néni pedig elgondolkodik. Ennyi nyugdíjból? Épphogy.

A leszarom tabletta. Olyasmi mint a xanax. Csak ennek nincs materializálódott változata, ez csak a képzeletünkben létezik. Ritka esetben olyankor vesszük be, amikor már a problémák annyira elleptek minket, hogy ki sem látszunk belőlük. És akkor stop. Meg kell állni. Nincs apelláta. Általában viszont akkor vesszük be eme tablettát amikor kicsit el szeretnénk menekülni a rohanó világ mindennapos, elénk felállított akadályai elől. Tele van a busz? Leszarom, majd megyek a következővel. Tabletta. El fogok késni? Leszarom, majd kidumálom magam. Tabletta. Büdös izzadság szaga van ennek a nyugdíjasnak itt mellettem a 2-es metrón? Leszarom, amíg a rosszullét nem kerülget addig nem megyek odébb. Tabletta. Tudjátok miért kell ez a tabletta? Mert nem vagyunk robotok. Helyesbítek: nem vagyunk robot rabszolgák. Nem kell mindent időre megcsinálni, nem kell minden nap másodpercre pontosan érkezni a suliba/munkahelyre és nem kell agyonhajszolni magunkat csak azért mert a lelkiismeretünk hajcsár módjára ott liheg a nyakunkban. Néha meg is kell állni. Pihenni, feltöltődni. Különben az élet olyan gyorsan elrepül, mintha nem is lett volna. És nincs időgép.

Használjatok ki minden másodpercet!

Üdv: -Brit-