Útjára indul egy kis fárasztás. Közel egy éve elkövettem azt a hibát, hogy 22 éves fejemmel kihívtam a nővéremet magam mellé külföldre, hogy ne a Tesco-ba keljen güriznie havi 80 Mátyás királyért, ha azt hetente is meg lehet keresni. Szeretem és imádom, de vannak olyan agyzsibbasztó, értelmetlen, minden logikát nélkülöző megmozdulásai és (főleg) beszólásai, ami mellett a mai napig nem tudok napirendre térni.

Nem ő az egyetlen, de ő az első számú oka, amiért a hajamat szoktam tépni.

Senki ne értsen félre, nem tudnám elképzelni magam egykeként és úgy gondolom tökéletes a testvér viszonyunk, plusz fiúként nagyjából belelátok egy nő „gondolataiba” is, ami csajozásnál add egy kis hozzáértést a dolgokhoz. Ez így sehogy sem lesz jó. Most meg kellene magyaráznom, hogy nem tartom őket alsóbb rendűnek?! Erre is ki fogok térni. Tehát napi szinten beszélgetünk az aktualitásokról, ki a gyökér a munkahelyen, ma tök aranyos volt a főnök, a büdös dusnokiak már megint csinálják a fesztivált és egyéb finomságok sex/szerelem témakörben. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt.

Ismételten mondom nincs bajom a nőkkel, egyenrangúként tekintek mindre. Csak néha olyan, mintha másik bolygóról jöttek volna. Azt hiszem, ennyi elég lesz magyarázatnak.

A szállóigévé vált mondatom, ami ennek a posztnak a címadója tavaly nyáron látott napvilágot. Egy 20 fős haveri társaság gyűlt össze egy 3 napos agysejt irtásra. Mindenki jól érezte magát és a természet lágy ölén majdnem mindenkinek csurrant-cseppent egy kis kellemes légyott, valakinek több is. ;)
(Most verem a mellkasom, csak nem látszik)

Drága nővérem is kettőt látott már mindenből és ahelyett, hogy bulizna a többiekkel, elvánszorgott a játszótérre, ahol kinézett magának egy kényelmes padot és rendeltetésszerűnek nem mondható testtartással használta azt. Kutyapózra tudnám hasonlítani. Ráhasalva a padra, kezei maga előtt lengtek a semmibe és sír (?), bömböl, mint egy kisgyerek, hogy vissza akar menni Szegedre, a régi életét akarja, a régi barátait stb. Jó testvérhez illően nekem kellene megnyugtatni, vigasztalni, hogy király élete lesz külföldön, de éppen egy leány bugyijából rángattak ki, hogy csináljak vele valamit. Szóval nem örültem neki, hogy most jött rá a csajos hiszti.

Nem éppen vidám arccal keresem a sötétben, megyek a hangok után. Bunkó módon egy pár perces vigasztalást szántam rá, meghagytam a lányoknak a lelkizést. Bevallom, ebben amúgy sem vagyok jó. Megosztottam az alkoholmámorban úszó társasággal a szállóigémet és zajos sikert aratott.

Ezzel el is érkeztünk a poszt lényegéhez, nővérem mai beszólása. 
Az ágyam fölött van 2 polc, ahol egy sikolyos maszk, Ford Mustang és Chopper makett, bazi nagy ébresztőóra, hajnyírógép, elektromos borotva, körömvágó olló, néhány füzet, naptár, hangfalak és a legújabb szerzeményem egy éjjeli lámpa kapott helyet.

A párbeszéd:

• NŐVÉREM: Miért raktad oda fel? 
• ÉN: Mert így sokkal több fényt kapok, mintha a földön lenne. - Mondom úgy, mintha ez mindenki számára tök egyértelmű lenne.
• NŐVÉREM: Nincs elég fény az agyadban?
   

Történetmesélésben nem vagyok a legjobb, remélem annak a kevés olvasónak, aki idetévedt átjött a sztori és az érzés.

Úgy sejtem nem kell sokat várni a következő „Ne verjen az isten senkit lánytestvérrel” részre.
 

::: Cyberköcsög :::