Üdv, az itteni olvasóknak!
Páran talán ismernek már, elég régóta szerkesztgetek Agyiszinten és Titkos Ellenálláson is – főként a saját véleményemet írtam/írom meg de olykor-olykor becsúsznak fiktív, kitalált olvasmányok is. Janie említette, hogy ha van időm akkor dobjak már össze ide is valamit és most már szerencsére van időm, hiszen túl vagyok a vizsgákon, a hajtáson, stb. A rohadt tételeket is csak azért nem égettem el mert lehet a hátoldalukra rajzolgatni. De ennyi bőven elég is volt előszónak, inkább belecsapnék a lecsóba:
Nem tudom megfigyeltétek-e de amióta teret hódított magának idehaza a Facebook (hiszen külföldön már a magyarországi elterjedés előtt is hatalmas siker volt, lásd: Amerika) azóta egyre több olyan blog nő ki a virtuális földből amelyeken jobbára csak poénos(-nak szánt...) képek találhatóak és a jónép vígan lájkolhatja őket. Lájkol. Ez is milyen ergya kifejezés már?! A minap is éppen nagyban nyomulok be az Örs vezér terére busszal, mire három fiatal mögöttem elkezd beszélgetni arról, hogy kinek írt az XY a napokban körüzenetet, és amikor az egyik srác meghallotta, hogy a körüzenetben mi szerepelt, rögvest rávágta: ''Höhh, azt lájkolnám!'' Aha...igen. Mi a jó anyádat akarsz? Értelmesen, magyarul nem lehetne beszélni? Ja, hogy a ''tetszik'' már nem trendi? Kiment a divatból, vagy mifene? Szándékosan úgy szálltam le a buszról, hogy a srác elé tolakodtam magam, kíváncsi voltam vajon ezt lájkolta-e. Ennyit erről a kis személyes hangvételű kitérőről. Folytassuk inkább tovább a már megkezdett gondolatmenetet. Szóval vannak ezek az egyképes, nulla szöveges kis blogok (neveket akkor sem fogok írni, biztosan mindenki találkozott már ilyenekkel) ahol ha kikerül egy mosogatni tanuló kutya, vagy egy ostoba .gif akkor már özönlenek is a lájkok. Valahol a Demotiváló blog tematikáját sem tudom megérteni. Úgy értem, érdekes az az oldal meg minden, vannak rajta olyan képek amelyek nekem is elnyerték a tetszésemet de most komolyan akkora zombinépség lettünk, hogy 2000 ember gondolkodás nélkül lájkol egy olyan képet amelyen egy zöld domb van és a szöveg: ''Az ég azért kék, mert a fű zöld'' – na ne már...Azért nekem ennél egy kicsit több kellene. És remélem nem igazak a pletykák, hogy olyan 14-15 év körüli, magukat zseniknek képzelő egyéniségek osztják azon az oldalon az észt, meg írják meg a hatalmas élettapasztalataikat. Elég abszurd lenne...
Aztán ott vannak az olvasmányosabb blogok is, mint mondjuk ez itt, avagy a T.E. (de hozhattam volna még ezer másik példát). Valahogy az utóbbi időben a háttérbe szorultak. Az emberek már nem szeretnek olvasni (tisztelet a kivételnek), inkább csak klikkelgetnek, nyomogatják a lákokat sorra egymás után. Félelmetes, hogy a globalizáció korszaka mennyire megváltoztatta a népeket. A technika olyan rohamosan fejlődött, hogy szinte észre sem vettük és már be is kopogtattak az ajtón az okostelefonok, az Ipad-ok, a 3D-s televíziók és az Angry Birds. Lehet találgatni, hogy jövő ilyenkorra mennyi technikai újítással leszünk majd gazdagabbak. Lehet találgatni, de nem érdemes. Én például tavaly ilyenkor biztos meg nem mondtam volna, hogy hamarosan ellepik a háztartásokat a 3D-s tévécsodák (amelyek hosszú távon bizony komoly szemfájdalmakat okozhatnak...) de talán azt sem, hogy ennyire rá fogok kattanni az Angry Birds androidos változatára. Ki tudja, talán jövőre már turistajárat indul a Holdra. Netán idegen civilizáció nyomait fedezzük fel a Marson. Egyébként pedig 2012. december 21-én még véletlenül sem lesz világvége, nem kell megijednie senkinek. A maja naptár csupán újraindul, nem pedig véget ér. Ergo no para, senki sem fog összeroskadó épületekkel, víz alá merülő társasházakkal, égből záporozó meteorokkal, vagy limuzinnal menekülő John Cusack-al találkozni. Egy kicsit eltértem a tárgytól, de csupán azt akartam szemléltetni, hogy a technika rohamos iramban fejlődik, amit megállítani nem lehet (és nem is akarja senki sem...). Volt egy időszak amikor úgy éreztem, hogy az olvasmányos blogoknak leáldozott mert mindenki áttért az igénytelen, lájkolgatós blogokra. De ez nem igaz. Mindegyik blognak megvan a maga olvasóbázisa. Aki szeret olvasni, az nyilván továbbra is olvasgatni fog. Aki nem szeret olvasni annak pedig ott vannak az egyképes, nulla szöveges oldalak. Csak épp – szerény véleményem szerint – egy olvasmányos blogban sokkal, de sokkal több igazság/mondanivaló/tartalom van mint mondjuk egy ''Az ég azért kék, mert a fű zöld'' szövegű Demotiválós képen. Persze ez csak egyéni, szubjektív véleményem volt. Inkább mindenki döntse el maga, hogy Olvas vagy Lájkol – ez a kérdés, válasszatok!
Üdv: -Brit-